03. Rész

Sziasztok! Meghoztam  a részt. Sajnálom, hogy ilyen sok párbeszéd lett benne, de ez egy fordulópont lesz  a történetben. Jó olvasást!

xx.

Óriási fájdalomra ébredtem. Szemeim kipattantak, de egy ideig semmit sem láttam. Pislogtam párat, majd körülnéztem. Egy fekete és egy barna hajú srácot véltem felfedezni a félhomályban.
-Végre, hogy felébredtél.- mondta a fekete hajú srác.
-Damon, ne húzd az időt.- mondta a másik.
-Stefan, fel tudod fogni azt, hogy mit tettünk? Ez óriási buli lesz!- rikkantotta, mint már megtudtam Damon.
Fel akartam állni, de észrevettem, hogy egy székhez vagyok kötözve. Egy poros, hideg helységben voltunk.
-Hol vagyok?- kérdeztem határozottan, legalábbis igyekeztem.
-Ácsi, ácsi, ácsi itt mi kérdezünk.- lépett közelebb Damon.
Megforgattam a szemeim és kicsit jobban körbenéztem. Az egyik sarokban egy asztal állt valami növénnyel és sárgás színű folyadékkal.  Arrébb  pár kötél és lánc feküdt a földön.
-Nos, mondd meg, hogy hol van a falka.- kezdte Damon.
Mi van? Milyen falka??? 
-Miről beszélsz?- kérdeztem.
Damon elmosolyodott és és odasétált az asztalhoz. Leemelt onnan egy szál gazt és felém sétált. Óvatosan végighúzta a kezemen. Iszonyatosan fájt. A bőröm piros színű lett és  fehér füst szállt fel belőle. Felordítottam a fájdalomtól.
-Akkor hol van a többi  farkas?- kérdezte, miközben a virággal ütögette a kezem.
-Nem ismerek még senkit.- motyogtam zihálva.
Damon csettintett a nyelvével és megrázta a fejét.
-Azt hiszem nem mondasz igazat...-motyogta.
Ismételten végighúzta a kezemen a virágot, de sokkal hosszabban.
-Lehet igazat mondd .- vettette fel Stefan.
Damon megrázta a fejét. A virágot végighúzta a kezemen, majd a nyakamon végül az arcomon körözött vele. Szétnyomta a virágot a kezemen és otthagyta. A szememből kicsordult pár könnycsepp.
-Beszélj!-ordította Damon.-Milyen kár, hogy nem tudom megigézni. - fordult Stefanhoz.
-Mi van? -kérdeztem.
Kifújta a levegőt.
-Mi vámpírok vagyunk. Te meg vérfarkas. - magyarázta el, mint egy hülyének.
Megforgattam a szemem . Aztán leesett. Vámírok??? Szemeim elkerekedtek.
-Ez nem fog köpni.- vetette fel Stefan.
-Klausnak biztos. Hívjad.- mondta Damon majd Stefan kiment.
Egy ideig csendben vártunk. Ajtócsapódást hallottam, majd belépett Stefan és... Megfagyott bennem a vér. Klaus-szal egy ideig farkasszemet néztünk és bennem feltörtek a régi emlékek.
-Engedjétek el...- motyogta Klaus.
-Mi van? De ez így nem bulii.- játszotta meg a nyafogóst Damon.
Elengedett, majd kivezetett a házból. Elindultam valamerre. Hogy került ide Klaus?? Mi köze van ehhez, bár pontosan tudom. Belementem valakibe. Felpillantottam és megpillantottam Klaust.
-Hello Grace...-mondta Klaus halk, nyugodt hangon.- Régen láttalak.
-Hagyj már békén!- válaszoltam és félrelöktem.
Megragadta a kezem és maga felé fordított.
-Azt se tudod, hogy hol vagy el kéne a segítség.
-De nem tőled!- vágtam vissza.
Gyorsan továbbmentem. Az utcák kihaltak voltak. Éjszaka volt és jéghideg.
-Hol a fészkes fenében vagyok?-kérdeztem magamtól.
Ismételten majdnem beleütköztem valakibe, de sikerült megállnom. Felpillantottam és megpillantottam Klaust.
-Hagyj már békén!- ordibáltam.
- Ne légy már ilyen Grace, régen más voltál.
-Leszarom!- ordibáltam vissza.
Kikerültem és otthagytam. Pár esőcsepp esett le az égből és utána két  villám kíséretében elkezdett szakadni az eső. Már csak ez hiányzott!  A hátam iszonyatosan fájt. Teljesen legyengültem. Nekidőltem az egyik ház falának. Éreztem, hogy az erőm elhagy, talán már végleg és összerogytam.

******

Lassan kinyitottam a szemem. Egy négyzet alakú szobában egy ágyon feküdtem. A falak fehérek  voltak és egy szekrény. Megpróbáltam felülni kevés sikerrel. Meg akartam fordulni a másik oldalamra, de leestem az ágyról. Nagy nehezen felálltam és elbotorkáltam az ajtóig. Épp ki akartam nyitni, mikor az ajtó kinyílt magától.

-A francba!- szitkozódtam.

Klaus beljebb lépett, majd segített odamenni az ágyhoz. 

-Mondtam, hogy segítek.- nevetett.

-Én meg mondtam, hogy nem kell.

Ott ültünk egymás mellett az ágyon mikor kicsúszott a számon:

-Megnéznéd a hátam?

Nem válaszolt, csak azt az ismerős csábos mosolyt küldött felém. Intett, hogy forduljak meg. Óvatosan felhúzta a pólóm. Éreztem, hogy valamit kivett a hátamból. Sóhajtottam egyet majd visszafordultam.

-Az a kretén beléd törte az injekciós tűt.- mondta, majd a sarokba dobta a darabot. 

-Új hybrideket* akarsz teremteni?-kérdeztem tőle.

Izmai megfeszültek, majd megrázta a fejét. 

-Ne ők legyenek a téma... Inkább az, hogy miért lett vége köztünk annak ami... volt?- kérdezte.

-Mert hazudtál! Te mindig is Caroline-t szeretted!- fakadtam ki.- Meg téged úgysem érdekel -mondtam, majd felálltam és kimentem az ajtón.

02. Rész

Sziasztok! Kicsit késve de itt a 2. rész is! Jó olvasást! :)


A Nap első sugarira ébredtem. Szombat... Kikeltem az ágyból és összeszedtem magam. Ettem két pirítóst és bementem a városba. Vettem magamnak egy új felsőt és a vacsorához a hozzávalókat. Őszintén szólva nagyon izgultam a mai randi miatt. Mikor hazaértem leültem a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t. Rápillantottam az órára: 18:39. Villámgyorsan felpattantam és gyorsan elkészültem. Leültem egy székre és feszengve vártam Harry-t. Kopogtak. Odasiettem az ajtóhoz és kinyitottam. Harry állt előttem egy V kivágású fehér pólóban és egy fekete testhez álló nadrágba, hátrafésült hajjal. Elmosolyodtam.
-Hello.- mondta.
-Szia.- feleltem még mindig mosolyogva.
-Ezt neked hoztam...- motyogta zavartan és odanyújtott nekem egy csokor vörös rózsát.
-Köszi.- mondtam és éreztem, hogy fülig elpirulok.
Adtam két puszit az arcára és átvettem a virágokat. Beinvitáltam Harry-t és vázába tettem a rózsákat.
Elkezdtük elkészíteni a spagettit.
-Ööö... Ugye nincs baj azzal ahogy öltöztem? - kérdezte.
-Dehogy is! Főzünk, nem egy Oscar-díjátadóra megyünk.- nevettem el magam.
Felvágtam a hagymát és beletettem a szószba.
-Új ruhát vettél a mai randinkra?- suttogta a fülembe.
Kirázott a hideg.
-Nem vagy akkora szám...- mosolyogtam.
-Lehet, de rajta maradt az árcédula.- mondta és éreztem, hogy mosolyog.
Ledermedtem. Basszus!  Éreztem ahogy kicsit arrébb tűri a hajam és letépi a cédulát.

A vacsora alatt rengeteg mindent megtudtunk egymásról.
-Nekem most mennem... kell.-motyogta zavarodottan Harry.
-Jó...- mondtam.
-Holnap neked jó?-kérdezte Harry.
-Öhm... Igen.- feleltem némi tétovázás után.
-Akkor 8-ra érted jövök.- mondta és villantott egy ezer wattos mosolyt.
Közelebb hajolt és adott egy puszit.
-Hát akkor holnap...-mosolyogtam.
-Szia-köszönt el és elment.
-Szia...-motyogtam inkább csak magamnak.
Becsuktam az ajtót és elfeküdtem a kanapét. Elgondolkoztam az estén. Vajon mi a véleménye rólam??? Bekapcsoltam a TV-t.  Valami idióta sorozat ment. Felálltam és elmentem fürödni.  Felvettem a pizsamámat. A telefonom csörgését hallottam. Odarohantam a készülékhez és felvettem.
-Szia.- szólt bele egy ismerős hang.
-Hello.-nevettem el magam.
-Bocs, hogy zavarok, csak nálad hagytam valamit....- motyogta a hang a telefonba.
-Ha olyan fontos gyere el érte most...- mondtam.
-Akkor megyek, köszi.- mondta, majd letette.
Gyorsan felvettem magamra egy farmert és egy pólót. Villámgyorsan megfésülködtem. Vajon mit hagyott itt? Kopogtatást hallottam. Felpattantam és kinyitottam az ajtót. Harry állt előttem.
-Szia, megint.- mosolyogtam.
-Szia, bocs a zavarásért.-hadarta majd maghoz ölelt..
Felhúztam a szemöldököm. Mi vaan??? Furcsálltam de viszonoztam a gesztust.
-Sajnálom.- suttogta a fülembe.
Értetlen fejet vágtam, de éreztem, hogy valamit a hátamba döfött és belém nyomta. Egy halk nyögés szökött ki a számon. A látásom összemosódott lett és összeestem. Viszont mindent éreztem és hallottam. Éreztem, hogy -valószínűleg- Harry kihúzott a házból és becsukta az ajtót. Két ismeretlen hangot hallottam még. Valamelyikük felemelt és betett egy csomagtartóba (??). Úgy fél perc múlva már teljesen elvesztettem az eszméletem.

01. Rész

Sziasztok! Meghoztam a részt! Remélem tetszik :) .



*Visszaemlékezés*
Életem talán legnagyobb híre az, hogy megtudtam, hogy mi vagyok igazából.  Ebbe   a  dologba apukám avatott be, de nem értettem mire ez a nagy hű-hó. De aztán rájöttem... Egyszer eldurrant az agyam és megöltem az egyik haverom. Borzalmas lelkifurdalásom lett és az öngyilkosságon gondolkodtam. Csak  sírtam, hogy mi vezetett el idáig. az, hogy nem hittem abban, hogy mi vagyok... Farkas. Akkor változok át amikor akarok. Rengeteg hátránya van, sőt csak hátránya van.  El kellett döntenem, hogy mit teszek... Én az elválás mellett döntöttem. Nem akartam több embert megölni főleg azokat nem akiket szeretek. Ezért elhatároztam, hogy elköltözök egy Londonba.  Némi pénzzel elindultam.
*Visszaemlékezés vége*

Felszálltam a repülőre. Körülnéztem... Leültem egy helyre és bekapcsoltam az MP4-emet. Betettem a kedvenc zeneszámom max. hangerőn. Hátradőltem az ülésen és bámultam ki a fejemből. Inkább a múltamon gondolkoztam. Hol rontottam el??? Valaki megböködte a vállam. Gyorsan kivettem a fülest és hátrafordultam.
-Mi van?- kérdeztem.
Rápillantottam és egy percre elállt a lélegzetem. Belebámultam a zöld szempárba és elállt a lélegzetem. Kirázott a hideg, majd tovább futtattam a szemem az arcán. Szemeim egy pillanatra megakadtak göndör fürtjein.
-Le tudnád halkítani a zenét? Idáig hallom és idegesít.- panaszkodott.
Gyorsan kikapcsoltam az MP4-em és visszamosolyogtam.
-Bocsi. Amúgy Grace vagyok...- mondtam nagy zavaromban és kezet nyújtottam.
- Harry. -mondta, majd kezet ráztunk.
Az egész utat végig beszélgettük. Persze azt nem mondtam el, hogy mi vagyok. Azt mondtam, hogy a saját lábamra akarok állni és külön élni a szüleimtől. A gép lassan ereszkedni kezdett és végül megérkeztünk. Mikor kiértem a reptérről fogtam egy taxit.

***

Benyitottam az ajtón. Ez a London külvárosában lévő  ház anno a szüleimé volt, amíg Amerikába nem költöztek. Nem volt valami nagy, de a célnak pont megfelelt. Beültem a TV elé, amit nagy mázlimra be tudtam kapcsolni. Csodáltam, hogy az az ezer éves porfogó.

Az első egy hét eseménytelenül telt. Sikerült beszereznem egy autót és elkezdtem munkát keresni. Most egy étteremben dolgoztam.
Elhatároztam, hogy elmegyek a legközelebbi konditerembe. Felvettem egy térdnadrágot és egy  lila topot. A konditerem előtt leállítottam az autó motorját és kiszálltam. Egy turistatársaságon végigverekedtem magam és beléptem a konditerem ajtaján. Szemben az ajtóval egy recepciós pult állt. Odasiettem és rámosolyogtam a recepciósra.
-Egy óra mennyi lesz?- kérdeztem.
-Ha először vagy itt ingyenes.- mosolygott vissza.
-Köszönöm.-mondtam és letettem a sporttáskám egy kanapéra. Kivettem belőle az MP4-em és a fülhallgatót. Beléptem a tükrökkel teli terembe. Mindenhol kondigépek, súlyzók. Elindultam a konditerem egyik eldugottabb zugába, ahol a futópad állt. Először bemelegítettem utána felléptem a futópadra és elindítottam. Betettem a fülembe az MP4-em és elkezdtem futni. Elgondolkoztam, hogy miért költöztem el, hiszen olyan jó volt Amerikában... Ott van a családom, a barátaim, minden! Itt meg... Semmi... Se egy ismerős, se egy barát valaki aki meghallgat vagy bármi. Óriási űr keletkezett a szívemben, amit csak egy barát vagy a családom tudna betölteni.  Gondolkodásomból feleszmélve körülnéztem és végigpásztáztam  a termet. Hátha látok egy ismerős arcot... Mintha annyi mindenki ismernék! Sosem voltam az a nagyon barátkozós típus. Nagyon sokan utáltak, mivel mindig elmondtam a véleményem. Egész életemben csodáltam azokat az embereket akik mindenkivel jóban tudnak lenni. Szerintem az olyan nehéz.
Éreztem, hogy valaki figyel ezért körbenéztem. És akkor megpillantottam, azt akit eddig is kerestem. De hogy került ide? Vagy ez a Sorsnak köszönhető? Észrevettem a göndört négy barátjával (gondolom, mivel velük nevetett). Észrevettem ahogy engem néznek. Harry oldalba bökte az egyik barna hajú fiú és odasúgott neki valamit. Ő is rám nézett. Igyekeztem másfele nézni, kevés sikerrel. Harry elindult felém. Megállítottam a futópadot és leléptem róla.
-Helló, Harry!-mosolyogtam.
-Hello Grace!- mosolyodott el.
Egy ideig feszülten álltunk egy mással szemben.
-Ööö...-kezdte zavarodottan.- Arra gondoltam, hogy.. hát izé, tudod... Vacsorázhatnánk valamikor.
Volt benne valami varázslatos. A göndör fürtjeiben és nagyon aranyos volt, hogy egy kicsit zavarba van. Előre-hátra hintázott a lábával és ajkába harapva várt a választ.
Elmosolyodtam.
-Csak lécci ne valami puccos, drága helyre. Jó lenne például holnap nálam és főzünk ketten valamit.- hadartam. Gyorsan megadtam neki a címem.
-Hajrá Rómeó !!!- kiabálta hátulról  szőke hajú srác.
Elmosolyodtam.
-Akkor holnap.- motyogtam és elmentem mellette.
Kilépve a konditeremből jó volt viszonylag friss levegőt szívni. Beültem a kocsimba. Magam elé bámulva gondolkoztam. Végül beindítottam a motort és elindultam haza. Otthon gyorsan lefürödtem és bebújtam az ágyba. Csodás volt azzal a tudattal elaludni, hogy holnap ismét láthatom Harryt.

Prológus

Sziasztok itt a prológus. Remélem tetszik és visszatérsz még. :)                    

Van egy hír, ami mindent megváltoztat... 

Megváltozol és nem tudsz mit tenni ellene.

A dologtól fenekestül felfordul minden és

el kell szakadnod a barátaidtól és a családodtól.

Lehet, hogy csak egy időre, de az a kevés idő

is hosszú és fájdalmas.

De lehet, hogy jön valaki, aki miatt minden terved kidobod

az ablakon. 

Viszont a bizalmat ki kell érdemelni...

Egy csalódás is lerombolhatja azt a törékeny bizalmat amit éreztél

iránta...